Az alábbiakban Rózsa Zoltán múzeumigazgató megnyitóbeszédét olvashatják.
Somogyi-Tóth Dániel kiállítása 3 rövid tételben
1. tétel: Még nincsen 50 esztendeje annak, amikor apám és nagyapám ekekapáztak a földön, s a Ficséren elhaladt egy hatalmas teherautó. Nagyapám megállt és elcsodálkozott. Rácsodálkozott a technika eme nagyságára. Vajon, ha most élne, elcsodálkozna-e? Aligha.
Az ember és környezetének kapcsolata éppen a nagyszüleim életében változott meg gyökeresen. Az évezredeken át öröklődő hármas egység tört szét. A gyermek-szülő-nagyszülő, a múlt-jelen-jövő egysége a technikai fejlődés által. S főként azáltal, hogy az ember birtokba vette és legyőzte az eget. Gondoljunk csak bele Daidalos és Ikaros történetébe, vagy Romulus és Remus versengésébe. Az ifjú Ikaros halála üzenetértékű: alázat nélkül a természet, az egek urának áldozatává válhatunk. Róma birtoklása pedig azon múlott, hogy Remus 6, míg Romulus 2x6, az ég erőit leküzdeni képes madarat látott repülni egy sorban.
Ha a germánok mitológiáját nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 3 világot összekötő fa ágain ott ülnek madarak képében a még meg nem születettek lelkei. Azaz az Yggdrasil lombja, gyümölcse a jövő. Az a jövő, amelyet elméletileg nem ismerünk. S ez így van jól.
Eurázsia népeinek – s így magyar eleink – sámánizmusának egyik jellegzetes eleme a madártollakat viselő táltos/sámán, aki képes arra, hogy a világ rétegei között repüljön, mint afféle mediátor, közvetítő.
Az ismeretlen, azaz a jövő megismerésének képessége maga a repülés. A repülés egy olyan sajátosság volt egészen a közelmúltig, ami semmiféleképpen sem volt hétköznapi, nem lehetett profánnak nevezni, sokkal inkább a szent kategóriájába tartozott.
2. tétel: Visszatérve nagyapámhoz. Otthoni albumokban is, de múzeumi gyűjteményekben szép számmal nézhetünk régi fényképeket. A 80-100 évvel ezelőtti képek önmagukért beszélnek. A megfáradt férfiember ül középen, s a családja körbe veszi őt. Az egész kompozíció méltóságot, alázatot sugároz. Ma már minden háztartásban hegyekben állnak a fényképek, a digitális fényképek Cd-re lementve. A fénykép ma már nem a megfoghatatlan kategóriájába tartozik. Bárki számára elérhető, művelhető, s így a rácsodálkozás mértéke is erősen csökken.
S míg a 100 évvel ezelőtt élt emberek nagy része valószínűleg sohasem látott repülőgépet, csak filmen vagy fényképen, addig egyes mai társadalmak életében mindennapos a repülés, s talán itt, Magyarországon is mindennapossá válik unokáink életében.
S ezzel az emberiség széttörte azt a keretet, amelyből indult. Az ég meghódításával, az ismeretlen megismerésének felgyorsulásával a szentből profán lett. Évezredes hagyományrendszerek alakulnak át, hiszen egy égberagadási jelenet megfoghatatlansága a mai repülős-helikopteres világban már erejét veszti, s kérdezem: hol vannak az új gátak, amelyek megmutatják nekünk: aprók vagyunk, s vannak határaink! De ott van egy másik hang is: szükség van-e egyáltalán gátakra? Ezt csak Lucifer tudja, ez az Ő asztala!
3. tétel: Somogyi-Tóth Dániel 1981-ben született Budapesten. A Bartók Béla Konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el. 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester és orgona szakán. Somogyi-Tóth Dániel légi fotósként is ismert: 2000-ben készítette első légi fotóit, mely tevékenység hobbinak indult, de hamar professzionális szenvedéllyé fejlődött. 2003-ban jelent meg Mint a madár... című albuma, amelyet 2005-ben az Égi Ritmusok követett.
Zenész-művész áll mellettem, akitől a fent vázolt tételsor nem lehet idegen. Az első tételben a felcsigázás, a másodikban pedig az elbizonytalanítás volt a cél. A vége nem lehet más, mint a feszültség oldása.
Itt, ebben a tárlatban Somogyi-Tóth Dániel egy olyan perspektívát ajánl, amelyre rácsodálkozhat a nagyérdemű, hiszen olyan arcát mutatja városunknak, amelyet legtöbben sosem láttunk, s vélhetően nem is fogunk. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy Somogyi-Tóth Dániel képes szentnek maradni, s ezáltal képes az alázatra.
Életművének ugyanis egy része látható itt a falakon. Aki látta és hallotta Őt a Magyar Kultúra napi műsoron, az tudhatja: jól ötvözi a muzsikát légifotókkal, művészi játékával.
Remélem, a képek Önöket is magukkal ragadják, s kívánok jó rácsodálkozást városunk eddig kevéssé ismert oldalára! Ugyanakkor szeretettel invitálom Önöket a művész jótékonysági estjére ma este 19 órától az Evangélikus templomba!
Köszönöm figyelmüket!
Rózsa Zoltán
1. tétel: Még nincsen 50 esztendeje annak, amikor apám és nagyapám ekekapáztak a földön, s a Ficséren elhaladt egy hatalmas teherautó. Nagyapám megállt és elcsodálkozott. Rácsodálkozott a technika eme nagyságára. Vajon, ha most élne, elcsodálkozna-e? Aligha.
Az ember és környezetének kapcsolata éppen a nagyszüleim életében változott meg gyökeresen. Az évezredeken át öröklődő hármas egység tört szét. A gyermek-szülő-nagyszülő, a múlt-jelen-jövő egysége a technikai fejlődés által. S főként azáltal, hogy az ember birtokba vette és legyőzte az eget. Gondoljunk csak bele Daidalos és Ikaros történetébe, vagy Romulus és Remus versengésébe. Az ifjú Ikaros halála üzenetértékű: alázat nélkül a természet, az egek urának áldozatává válhatunk. Róma birtoklása pedig azon múlott, hogy Remus 6, míg Romulus 2x6, az ég erőit leküzdeni képes madarat látott repülni egy sorban.
Ha a germánok mitológiáját nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 3 világot összekötő fa ágain ott ülnek madarak képében a még meg nem születettek lelkei. Azaz az Yggdrasil lombja, gyümölcse a jövő. Az a jövő, amelyet elméletileg nem ismerünk. S ez így van jól.
Eurázsia népeinek – s így magyar eleink – sámánizmusának egyik jellegzetes eleme a madártollakat viselő táltos/sámán, aki képes arra, hogy a világ rétegei között repüljön, mint afféle mediátor, közvetítő.
Az ismeretlen, azaz a jövő megismerésének képessége maga a repülés. A repülés egy olyan sajátosság volt egészen a közelmúltig, ami semmiféleképpen sem volt hétköznapi, nem lehetett profánnak nevezni, sokkal inkább a szent kategóriájába tartozott.
2. tétel: Visszatérve nagyapámhoz. Otthoni albumokban is, de múzeumi gyűjteményekben szép számmal nézhetünk régi fényképeket. A 80-100 évvel ezelőtti képek önmagukért beszélnek. A megfáradt férfiember ül középen, s a családja körbe veszi őt. Az egész kompozíció méltóságot, alázatot sugároz. Ma már minden háztartásban hegyekben állnak a fényképek, a digitális fényképek Cd-re lementve. A fénykép ma már nem a megfoghatatlan kategóriájába tartozik. Bárki számára elérhető, művelhető, s így a rácsodálkozás mértéke is erősen csökken.
S míg a 100 évvel ezelőtt élt emberek nagy része valószínűleg sohasem látott repülőgépet, csak filmen vagy fényképen, addig egyes mai társadalmak életében mindennapos a repülés, s talán itt, Magyarországon is mindennapossá válik unokáink életében.
S ezzel az emberiség széttörte azt a keretet, amelyből indult. Az ég meghódításával, az ismeretlen megismerésének felgyorsulásával a szentből profán lett. Évezredes hagyományrendszerek alakulnak át, hiszen egy égberagadási jelenet megfoghatatlansága a mai repülős-helikopteres világban már erejét veszti, s kérdezem: hol vannak az új gátak, amelyek megmutatják nekünk: aprók vagyunk, s vannak határaink! De ott van egy másik hang is: szükség van-e egyáltalán gátakra? Ezt csak Lucifer tudja, ez az Ő asztala!
3. tétel: Somogyi-Tóth Dániel 1981-ben született Budapesten. A Bartók Béla Konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el. 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester és orgona szakán. Somogyi-Tóth Dániel légi fotósként is ismert: 2000-ben készítette első légi fotóit, mely tevékenység hobbinak indult, de hamar professzionális szenvedéllyé fejlődött. 2003-ban jelent meg Mint a madár... című albuma, amelyet 2005-ben az Égi Ritmusok követett.
Zenész-művész áll mellettem, akitől a fent vázolt tételsor nem lehet idegen. Az első tételben a felcsigázás, a másodikban pedig az elbizonytalanítás volt a cél. A vége nem lehet más, mint a feszültség oldása.
Itt, ebben a tárlatban Somogyi-Tóth Dániel egy olyan perspektívát ajánl, amelyre rácsodálkozhat a nagyérdemű, hiszen olyan arcát mutatja városunknak, amelyet legtöbben sosem láttunk, s vélhetően nem is fogunk. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy Somogyi-Tóth Dániel képes szentnek maradni, s ezáltal képes az alázatra.
Életművének ugyanis egy része látható itt a falakon. Aki látta és hallotta Őt a Magyar Kultúra napi műsoron, az tudhatja: jól ötvözi a muzsikát légifotókkal, művészi játékával.
Remélem, a képek Önöket is magukkal ragadják, s kívánok jó rácsodálkozást városunk eddig kevéssé ismert oldalára! Ugyanakkor szeretettel invitálom Önöket a művész jótékonysági estjére ma este 19 órától az Evangélikus templomba!
Köszönöm figyelmüket!
Rózsa Zoltán
 |
| Orosháza |
 |
| Orosháza - nagy magasságú fotó |
 |
| Orosháza - Srand |
 |
